Közzétéve:

A kincs – szemnyitogató poszt

Drága kincsem!

Igen, az vagy. Tudom, hogy ez már ciki, mint a suli előtt adott puszi, de akkor is: tudnod kell, hogy nekem te vagy a kincs. Érték, amire vigyázni kell, amiből csak egy van, akit nem csak ma, hanem sok-sok év múlva is szeretni fogok. Akkor majd persze már másmilyen leszel, változol, fejlődsz, de én akkor sem fogok másként érezni irántad. Mert a kincs mindig kincs marad.

Látod, ilyen kincs nekem – és apádnak is, meg majd biztosan neked is – a környezetünk, a természet, amit most magad körül látsz… Érték, amire vigyázunk, amiből csak egy van, és amit nem csak ma, hanem sok év múlva is tisztelni fogunk. Ami mindig másmilyen, de mindig szeretnivaló marad! Mert páratlanul szép, mert hasznos, mert nem érdemeljük meg ugyan, de viszontszeret minket. Az erdő, a tó, még a kis kertünk is, ahol a békákat szoktad lesni. Szeret minket, mert levegőt ad, (tudtad, hogy a zöld levelek nélkül már nem lenne oxigénünk, amit beszippanthatnánk?), mert madarakat és rovarokat rejt és táplál (akik megszabadítanak minket a kártevőktől), mert minden évszakban újabb és újabb színekkel és formákkal vár…

Ha nem vigyázunk erre a kincsre, elveszíthetjük. Ha mosószert öntünk a forrásba, vagy kivágjuk a környék összes fáját, ha műanyagot dobálunk el az erdőben, a természet védekezni fog: a saját maga fenntartására fordítja majd minden idejét és energiáját, és már nem lesz több ereje arra, hogy szeretet adjon nekünk.

Persze, ez nem azt jelenti, hogy ha eldobsz egy zacskót a focipályán, kihal minden állat és növény a kerületben, ne aggódj! De, tudod, amikor spóroltál arra az új labdára, te magad mondtad, hogy sok kicsi sokra megy, milyen hamar összegyűlt rá a pénzed… Emlékszel, ugye? Nos, ugyanilyen gyorsan gyűlik össze a szemét meg a mérgező víz is, ha mindenki csak egy kicsit tesz is hozzá…

Ha meg akarod őrizni a kincsed, (sőt, akár kamatoztathatod is, mint az okos bankárok a kedvenc mesédben!), akkor sokat kell tanulnod a természetről, az állatokról és növényekről, a lehetőségekről és döntésekről, amelyekkel jobbá, többé teheted ezt a kincset, ami a tiéd is, sőt, a te gyerekeid is örökölni fogják!

Olyan ez, mint egy nagy társasjáték. Emlékszek: a karácsonyra kapott új társasjátéknak is át kellett böngészned a játékszabályait, és csak úgy tudtunk elkezdeni játszani vele… Ugyanígy, ha megtanulod, milyen „játékszabályok” szerint működik a körülötted élő, mozgó világ, tudni fogod, hogyan vigyázz rá, vagy hogyan tedd még szebbé, jobbá. Ennek a társasjátéknak az a lényege, hogy kitartó és okos legyél, cserébe megnyerheted a legnagyobb kincset, amit kaphatsz: állatoktól nyüzsgő, virágoktól tarka, jó levegőjű erdőt és mezőt, gazdagon termő kertet. Egy sün befogadása, egy madáretető megtömése, a faültetés, amit tavaly csináltál a papával, vagy az, hogy apa kérésére kiviszed a maradékot vagy a levágott füvet a komposztba, mind-mind egy kis okos lépés ebben a komoly játékban. Talán nem is tudod, de már azzal sokat teszel, ha bringával vagy gyalog mész a suliba (ezért megyek én is busszal, a nagyihoz pedig ezért utazunk a suliszünetekben vonattal)! Ugye, hogy nem tudtad, hogy ilyen mindennapos dolgokkal is segítesz, hogy a kincs sokáig kincs maradjon?

A múltkor olvastuk a másik kedvenc mesédben, hogy a kincs sokak számára csak egy ostoba kitaláció… ők aztán ki is nevetik a kincsvadászatra indulókat, térképet rajzolgatókat. Sőt, sokszor megpróbálják megakadályozni, hogy sikerrel járjanak mindazok, akik a kincs keresésére indulnak. Emlékszel? Nos, képzeld el, hogy a való életben is lesznek olyanok, akik kinevetnek majd azért, mert te figyelsz a környezetedre – „ugyan, mi lesz, ha elégetünk egy adag szemetet vagy minden nap veszünk egy műanyag csomagolású ételt vagy italt” – ezt mondják majd legyintve. De hidd el: a kincs létezik! Érdemes elindulni a keresésére, a megőrzésére.

Mert a kincs mindig kincs marad.