Posted on

Hosszú autós utak, oh, de nem szeretlek!

Hosszú autós utak, oh, de nem szeretlek!

Mert a gyerekes hosszú autós utak egészen egyszerűen képesek felőrölni egy teljes idegrendszert pár óra leforgása alatt. Éppen ezért amikor a gyerekeink nagyon kicsik voltak, akkor éjszaka utaztunk. Csend volt és nyugalom, senki sem nyikkant meg egész úton, lehetett haladni.

Ennek persze hátulütője, hogy reggelre mind a ketten iszonyú fáradtak voltunk, mert ugye mi nem aludtunk az éjjel, hanem vezettünk. Mi akkor ezt éreztük megoldásnak.

A baráti beszélgetések a szülőtársakkal gyakran mennek át licitálásba, hogy ki szendvedett jobban az utazás során, és az elmúlt években egész jó kis gyűjteményt sikerült összeszedni.

  • egész úton a kis lábát kellett fogni (képzeld el a kicsavart karodat órákon kereszül), különben üvöltött a gyerek
  • minden vizet beleöntött az autósülésbe és nem szólt
  • csak Beatles-t lehetett hallgatni, különben nyöszörgött a gyerek, hogy a másik dal nem jó

A legextrémebb sztori, amit valaha hallottam…

De a kedvencem az, amikor a szülők megálltak az út szélén és tartották a gyerek fejét, hogy ne billenjen előre folyton az ülésben, miközben alszik. Én ennél furcsábbat még soha nem hallottam, bevallom.

 

Ez nem az a kisfiú, ez csak egy fotó, hogy jobban el tudd képzelni. 🙂

Ezek után mutatok egy megoldást, ami működik és még kényelmes is.

Mert a hosszú autós utak szinte legnagyobb kihívása, hogy a gyermek egyenesen maradjaon az autós ülésben, ugyanis ekkor van a legnagyobb biztonságban.