Posted on

Ez nektek bababarát?

Ez nektek bababarát?

Majd én segítek, hogy tényleg az legyen!

November elején a Balatonnál töltöttem egy wellness hétvégét a közel háromévesemmel. Nyilván felvetődik a kérdés, hogy miért tesz ilyet az ember lánya, ha tudja, hogy tombol a dackorszak. Jó, hát nem tudom megmagyarázni, jó ötletnek tűnt, és készpassz.

Horror rémálom lett belőle, pedig a panoráma, az ételek és az idő is szuper volt. Kínomban már csak mosolyogtam, (meg persze kedvesen odaintettem az engem… ööö ja, nem, a fetrengő fiamat bámuló férfikompániának), és listát készítettem azokról a dolgokról, amelyek szerintem bababaráttá tesznek egy hotelt.

Ne mondja senki, hogy nagyigényű vagyok, és azt sem, hogy minek megyek nyaralni kisgyerekkel, csak nevessetek velem…

Szoba felszereltsége. Bármi jó lehet, ami törhetetlen, vízhatlan, mosható, egyetlen darabból áll, és – ha ennek ellenre mégis sikerül tönkrevágni, – olcsón és könnyen beszerezhető.

Szoba elhelyezkedése. Legfelső szint. Vagy bármelyik eldugott sarok, ahol a madár se jár, a takarítónő is csak minden másnap, a megvető tekintetű okos emberekről (vagy akik több, mint 30 éve nem láttak hároméves gyereket) már ne is beszéljünk. A potenciális bulikák helyszínétől is jobb minél távolabb tenni a gyerekeseket, no nem azért, hogy a kisded békében aludhasson, hanem azért, hogy a harsányan kacagók hallatán a szülőpáros ne sárguljon az irigységtől.

Ajtózár. Bármi, amit el lehet dugni vagy be lehet kapni, az eltűnik és rágott lesz. Sem a kulcs, sem a kártya nem gyermekbarát. Ha ráadásul egy van belőle, akkor… a második estére már garantáltan egy sincs belőle. Célszerű az ajtózárat is bomba- és gyermekbiztosra gyártani. Bármit is jelentsen ez.

Minibár. Zárható. Vagy üres. Ha ez túl nagy kérés, akkor legalább legyen ingyen rövidital bekészítés feszült anyáknak. Viccen kívül.

Tévé. Lehetőleg magasan a falra szerelve. Csak gyerekcsatornákkal, törhetetlen, vízálló (nyál-álló) távirányítóval.

Babaágy. Értem én, hogy egy mobil utazóágy fillérekbe kerül a svéd bútorboltban, de egy kétéves ezt a fekvőalkalmatosságot már kevésbé tolerálja. Helyette befoglalja a nagyágyat, ami ezért nem árt, ha alacsony, és hatalmas.

Szórakozás és étkezés

Babamedence. Alap. Csúszásgátló gumiszőnyeggel a szélein, vagy ha ez nem megoldható, akkor állandó orvosi ügyeletessel. A wellness recepciójáról kikérhető felfújhatós bizbaszokkal és egyéb törhetetlen műanyag vackokkal – hogy a szülőnek ne kelljen elhoznia, vagy ha már megtette, a szobából lehoznia ezeket.

Játszószoba. Rendszeresen fertőtlenített játékokkal, téphetetlen könyvekkel, nagyobbaknak csocsóval. Ha a felszereltség nem megoldható, akkor elég, ha az egész kuckó hangszigetelt és gumifalú.

Gyerekmenü. A svédasztal a legjobb megoldás. Csak minden nap legyen rizs, üres tészta, a natúrnál is natúrabb hús, és szobahőn tartott mentes víz. Az asztalon ne legyen terítő, üvegpoharak, kések. Az asztalt nem árt egy paravánnal eltakarni ööömm… az éttermen belüli nagyobb térre helyezni – olyan embert ugyanis még nem láttam, aki ne hasalt volna el az etetőszék lábában…

Játszótér. Alapberuházás a felnőtt vendégek elégedettségének eléréséhez. Gumiszőnyeggel, homokozóval, hintával, nem túl veszélyes mászócuccokkal, mindezt valami üvegfalú kávézó tőszomszédságában, ahol anya meg apa lepihenhet – most őszintén, ki látott már játszótereket örömmel látogató nagykorúakat?

Pelenkázó. Kényelmes székkel a szoptatáshoz, egy mikró a tápszer melegítéséhez, a helységen belüli wc-vel. Ha túlzó a váradalom, akkor egy kedves, megbízható, türelmes hotel alkalmazott is megteszi, aki képes megakadályozni a poronty helyváltoztatását az alatt a húsz másodperc alatt, amíg anya pisil, betétet cserél, megnézi magát a tükörben, és egy mélyet sóhajt.

Shop. Ahogy a latin mondás is tartja: Elfelejtem, tehát vagyok. (Vagy nem így van?) Lássuk be, mindig van valami, amit elfelejtünk bepakolni, vagy éppen kifogy a készlet. Ezért nem árt, ha alapvető babaápolási cuccokat is lehet venni a helyi kis üzletben (pelenka, popsitörlő, néhány bébiétel fajta…)

Egy generációval idősebb nőrokonaim szerint könnyen orvosolható a problémám: ők sem mentek sehova a gyerekekkel, hát én is maradjak otthon, ki fogom bírni. Ami amúgy kétségtelen. Mégis, nem hiszem, hogy egy évtizeden át hiányolnom kellene a magyar tenger, a hegyek, vagy éppen az alföldi táj szépségeit. Útra kelek hát, ha másért nem, hát azért, hogy felkutassam hazánk valóban gyermekbarát hotelét.

 

Posted on

A legklasszabb és legszörnyűbb karácsonyok világszerte

A legklasszabb és legszörnyűbb karácsonyok világszerte

A legklasszabb és legszörnyűbb karácsonyok világszerte – és amit érdemes ezekből eltanulnunk vagy kihagynunk!

Karácsony. Ki tudja, mit ünneplünk ilyenkor? Nem, nem a gazdagon megterített asztalt. Nem, nem is a zárva tartó boltokat, sem a hullafáradt anyákat. Hanem Jézus születését, a reményt és a békét, meg a szeretetet. Ezt persze mindenki máshogy értelmezi, sőt, nem csak országonként, hanem régiónkét, családonként, sőt, házanként is eltérnek az ünneplési szokások. (Ezért lehet olyan „jókat” veszekedni decemberben – még egy tucatnyi ember sem tudja összhangba hozni az ajándékozási, dekorálási, étkezési hagyományait.)

Azért nagy vonalakban mégis csak vannak úgymond ország-specifikus szokások: egyik vidám, másik furcsa, de fussunk végig néhányon, hátha van, amit érdemes eltanulnunk – vagy hálát adhatunk, hogy nálunk nincs ilyen szokás.

Spanyolországban például a Télapó hozza az ajándékot, január 6-án pedig a három bölcset várják a gyerekek, akik szintén ajándékokkal érkeznek. (Te jószagú málnabokor, az kétszer annyi ajándékot, és persze dupla pénzköltést jelent! De jó, hogy nem vagyunk spanyolok!) Ennél már csak a lettek „rosszabbak”: náluk a Mikulás a szentestétől számított 12 napon át hozza az ajándékot a gyerekeknek!

Én személy szerint annak is örülök, hogy nem Norvégiában élünk: ott ugyanis a családok körültáncolják a feldíszített fenyőfát, miközben karácsonyi dalokat énekelni. (Most elképzeltem ezt, és nagyon nevetek!) Ja, meg persze az sem rossz, hogy nem Ukrajnában ünneplünk: itt ugyanis a karácsonyfa díszei között megtalálható a műpók és a műpókháló is. Karácsony reggelén pókot találni a karácsonyfán a hiedelem szerint szerencsét jelent.

Libanon és Ausztrália

Libanonban, úgy tűnik, még megvan a karácsony eredeti üzenetére való emlékezés: szép szokás, hogy a családok karácsony előtt egy hónappal gabona magvakat ültetnek, amit december 24-én a karácsonyfa és a karácsonyi barlang (amely Jézus születési helyét jelképezi) köré helyeznek. Csehországban is meghitt lehet az ünnep: a csehek ugyanis úgy tartják, hogy szenteste csodák történnek. A Mikulás érkezését a gyermek Jézus jelzi kis csengettyűjével.

Van, ahol nem kell a hóakadályok miatt aggódni, vagy azon pörögni, a kis Szuzi hogy gurul majd el a nagyiig: nem is tudják, milyen szerencsések azok, akik nyáron ünnepelhetik a karácsonyt! Az ausztrálok például a karácsonyi vacsorát a szabadban fogyasztják, majd lemennek a tengerpartra, vagy krikettet játszanak. De nem csodálkoznak azon sem, ha megjelenik a Mikulás: természetesen szörfön! Új-Zélandon pedig a többség a szabadban piknikezik, vagy a tengerpartra megy, és hideg sonkát, valamint jégbe hűtött sört fogyaszt. Madagaszkáron is meleg van ilyenkor, de az utcákat műhó lepi el. (Rafinált, ez nálunk is lehetne így, kiegyeznék vele…)

Az írek és a belgák ilyenkor is adnak a hangulatnak: náluk a karácsony nem (sem) képzelhető el sör, és egyéb alkohol nélkül. (Van az a pillanat, amikor ezt a magyar anyák is szívesen behoznák a karácsonyi hagyományok közé, vagy tévedek?) De a svédek sem maradnak el, ha a bensőséges ünneplésről van szó: szenteste a családi vacsora előtt szaunáznak egyet, majd a vacsora után mindenki egyszerre bontja ki a karácsonyfa alá tett ajándékokat.

A portugálokkal is sokan cserélnének szerintem: ott a karácsonyi ünnep egyetlen napig tart. Indiában pedig (ahol a karácsony annak ellenére hivatalos nemzeti ünnep, hogy a teljes népesség csupán 3 százaléka keresztény) a kisebb településeken fenyőfa híján banán és mangófát díszítenek fel. (Hmmm.)

Nos, a látszat ellenére nekünk, magyaroknak is vannak jó, követendő szokásaink.

Karácsonykor a legtöbb családnál van egy bevett menü (nálunk például nincs ünnep halászlé nélkül, de a rétes, a beigli, a töltött húsok is ott vannak az asztalon), gyújtanak gyertyát vagy feldíszítik a lakást fényekkel, meglátogatják egymást a családtagok, és december 24-én a gyermekek ajándékot kapnak.

Jézus születésének tiszteletére sok helyen Betlehemest adnak elő a kicsik, az idősebbek éjféli misére mennek. Ilyenkor a magyarok is adakozóbbak: sok-sok jótékonysági eseményen vesznek részt, vagy adnak adományokat a náluk rászorultabbak számára. Ennél többet nem is várhatunk egy ünneptől: a legfontosabb a pihenés, egy pici lassítás, egymás megajándékozása – nem feltétlenül drága tárgyakkal, de idővel, jelenléttel, meleg szavakkal.

Posted on

5+1 levendulás ajándékötlet

5+1 levendulás ajándékötlet

5+1 levendulás ajándékötlet

A levendula legalább annyira megosztó, mint a pacal. Lehet irtózni tőle és lehet imádni, de „csak kedvelni” és „hát, nem is tudom”-ozni nem. Nem vicc: aki nem szereti a „molyirtót”, azt ki lehetne üldözni a világból egy csokor (mit egy csokor, egy szál!) levendulával… aki viszont szereti, az vágyik az illatára, látványára, ízére, enné, inná, kenné…Íme 5+1 levendulás ajándékötlet.

Ezért levendulát csak akkor ajándékozzunk, ha biztosan tudjuk, hogy az illető rajongó! No, de ha ezt tudjuk, még akkor is ezer meg ezer lehetőség közül válogathatunk, hiszen a lila virágot ételektől, italoktól, illatszereken át mindenbe beleteszik!

Jó hír viszont, hogy elég a megajándékozott egy-két tulajdonságát ismernünk. Érzékeny-e a bőre, védi-e a környezetét, szeret-e sütni-főzni, vagy van-e a fürdőszobájában kád, és máris közelebb kerültünk a megoldáshoz.

Ez az 5+1 levendulás ajándékötlet:

  1. Állítsunk össze egy levendulás gasztro csomagot. Vegyünk egy úgynevezett „virágszedő kosarat” (ez később is megmarad, és hasznos lesz egy levendulaaratás alkalmával), béleljük ki natúr színű raffiával és pakoljuk meg isteni levendulás csokival, teákkal (különféle gyógynövényekkel és virágokkal párosítva más-más illatot és ízt ad), kekszekkel. De készíthetünk házi szörpöt, vagy rozét. Egy kis marék lila virágot tegyünk a borba, két nap múlva szűrjük le, mennyei fröccs készülhet belőle. Levendulás pillecukrot vagy kandírozott levendulát is magunk készíthetünk, ha tudjuk, hogy a szerettünk vevő a különlegességekre és a kézzel készült dolgokra. Ha levendulás édességre vágyunk, és magunk akarjuk elkészíteni, ügyeljünk a mennyiségre: ebben is igaz a mondás – a kevesebb több!
  2. A levendulás illatszerek nem csak nőknek, férfiaknak is kiváló ajándék lehet. Próbálkozhatunk fürdőgolyó készítésével, vagy egyszerűbb, ha testradírt kreálunk (ha testre használjuk, dolgozhatunk sóval, ha arcra, akkor barna cukor legyen a radírunk alapja). Ha erre nincs időnk, vagy bátorságunk, vásárolhatunk natúr levendulás termékek közül: a szappantól a samponon át az ajakápolóig.

Minden korosztálynak…

3. Egy kisebb egészségügyi csomaggal is kedveskedhetünk, ha úgy adódik, hogy a szerettünk álmatlansággal, nyugtalansággal vagy éppen valamilyen gyulladással küzd. Egy levendulás szempárna vagy egy kis üveg illóolaj, esetleg egy nyugtató tea meghozza a békés álmokat, egy levendulás tönkölypárna pedig ízületi gyulladásokat csökkent vagy menstruációs görcsöket old.

4. A konyhában otthonosan mozgók biztos örülnek egy levendulás szakácskönyvnek (már két nagyszerű kötet is van a piacon, amelyben nem csak hagyományos recepteket olvashatunk, hanem ételallergiásoknak készült ételek leírását is megtaláljuk), egy adag bio levendulának (melyet kifejezetten sütéshez-főzéshez használhat). Kiváló ötlet a levendulás kötény, bögra, tányér, szalvéta vagy tálca. Ebben az esetben is vegyük figyelembe a megajándékozott ízlését: a levendulás dolgoknak ugyanis nem minden esetben liláknak lenniük, és nem is mindig „tetőtől talpig” virágosak. A minimalizmus hívei számára elég lesz, ha csak utalásszerűen van egy kerámián vagy textilen a szeretett virág.

5. Ha élményt szeretnénk ajándékozni, vegyünk egy szalmakalapot, és rejtsünk el benne egy kupont, melyet a levendulamániás ismerősünk beválthat: egy eldugott kis levendulásban arathat egy nagy csokor virágot. Rendszeresen kertészkedőknek akár beszerezhetünk egy levendulás metszőollót, esetleg egy strapabíró, vízlepergető anyagból készült kerti kötényt. Vagy szervezzünk neki levendulás baracklekvár-főzést, esetleg fizessük be egy ehető virág főzőkurzusra, amely fantasztikus élmény egy virágkedvelőnek, még akkor is, ha nem profi a konyhában. Végül, de nem utolsó sorban emlékezetes lehet egy kertmozis este is, ahol egy érdekes útifilmet vetítünk le egy előre elkészített nagy vászonra – persze, ehhez az estéhez „kötelező elem” egy jeges levendulaszörp, vagy egy lédús gyümölcsdarabokkal díszített és egy csepp levendula sziruppal ízesített limonádé.

A levendula örök.

+1) A levendula örök. Nem csak nyáron adhatunk levendulás ajándékokat, hanem ősszel és télen is. Egy kreatív boltban vásárolható átlátszó műanyag gömbbe öntsünk levendulát (esetleg egy kis rózsaszirommal keverve), kössünk rá szatén szalagot, és máris kész a levendulamezőket idéző karácsonyfadísz. Jó ötlet lehet egy bio szobaillatosító gyertya, amely a nyarat idézi a fogcsikorgató hideg estéken. Egy levendulás kávéval (vagy levendulás sziruppal, esetleg vajas-levendulamézes kenyérrel) pedig a szeretett személy akár minden reggel érezheti magát Provence-ban.

Levendulás termékek a webshopban.

 

Fotó és az 5+1 levendulás ajándékötlet: www.kallavender.hu

Posted on

Nem „tök”mindegy, mit ünnepelsz!

Nem „tök”mindegy, mit ünnepelsz!

Sokszor egészen elképesztő dolgok lesznek divatosak. Parókák, melyek alatt annyira viszket a fejbőr, hogy az uraságok pálcával vakargatják a fejüket. Fűzők, amelyek úgy elszorítják a lányok derekát, hogy azok ájultan esnek össze – de semmi baj, mert erre az esetre mindig van valakinél repülősó… De divattá lett még a csont sovány modell is, akit kamaszlányok milliói bálványoznak és utánoznak, néha egészen a halálig koplalva. Nemrég pedig bekúszott az életünkbe a Halloween: a szellemek, a sötétség és a félelem ünnepe.

Érdekes, nem? Minden elkövetünk, hogy porontyunk ne féljen a sötétben, ne álmodjon rosszat, nyugi meséket mormolunk neki, miközben szinte kézen fogva vezetjük át Álomországba… aztán jön egy hóbort, egy ünnep, mely gyakorlatilag a félelemkeltés majdnem minden eszközét felvonultatja, és mindenki bekattan. Már az oviban is feketébe öltözős, hatalmas pókokkal meg rémisztő fejekkel dekorált „bulikat” tartanak, a szülők és az óvodapedagógusok pedig lelkesen-kevésbé lelkesen, de áldoznak a Halloween oltárán – pénzt, időt, energiát. Miért ne, olyan jó buli, nem kell mindent annyira komolyan venni!

Nem kell? Hát, akkor nézzük meg, mit is ünnepelünk Halloweenkor, honnan ered ez az ünnep? Egy vélekedés szerint a kelta papok (a druidák) a megfélemlített embereket arra kényszerítették, hogy éjfélkor adjanak nekik feláldozásra egy gyermeket. Az erre kiszemelt család ajtaja elé raktak egy kifúrt és kivilágított tököt. Ha a ház lakói nem teljesítették a kívánságot, gyilkos bosszúra számíthattak. A gyermekáldozatot óriási szalma- vagy rőzsekötegbe kötözve elevenen égették el. (Más leírások szerint ilyenkor csak termény és állatáldozatot mutattak be a druidák, főként macskát.)

A töklámpás eredete

A töklámpás eredete sem éppen egy gyermekbarát történet. Egy ír legenda szerint egy szép napon egy részeges kovácshoz odament az ördög. Jack kérte, hogy még mielőtt elviszi magával a pokolba, másszon fel az ördög egy fára, és hozzon egy almát. Az ördög felmászott a fára, Jack pedig egy keresztet rajzolt a fatörzsre, mert tudta, hogy attól fél az ördög. Az ördög végül megígérte, hogy ha leengedi őt a fáról, gondoskodik róla, hogy a bűnös életű Jack ne kerüljön a pokolba. A kovácsot a halála után azonban sem a menny, sem a pokol nem engedte be. Részeges és bűnös élete miatt a menny kapuja záródott be előtte, a csínytevése miatt pedig az ördög haragudott meg rá. Jack arra kérte az ördögöt, hogy legalább egy kis fényt adjon neki, hogy megtalálja a visszautat az élők világába. Így kapott egy örökké izzó tűzcsóvát, melyet egy kivájt takarmányrépa belsejébe tett. Ezt a takarmányrépát váltotta fel Amerikában az ott termő és népszerű nagy, sárga tök, mely azóta is a Halloween egyik legfontosabb jelképe.

Elrabolt gyerekek?

A sátánisták ma is ezt a napot, október 31-ét tartják fő ünnepüknek, és Amerikában úgy tartják, sok eltűnt kisgyermeket a sátánisták rabolnak el okkult praktikájuk gyakorlásához, rituális gyilkosságokhoz. Mások szerint ilyenkor az élők és a halottak közötti határ elvékonyodik, ezért kell rémisztő jelmezekbe öltözve elriasztani a holtakat. Hogy ezt igaznak tartjuk-e vagy sem, jogunk van eldönteni. Az viszont vitathatatlan tény, hogy ez az ünnep régen is és ma is a halál szellemiségéhez kapcsolódott.

A kereszténység elterjedésével a pogány ünnepeket nem tiltották be (gondoljunk csak bele, hogyan is lehetett volna ezt kivitelezni?), inkább megpróbálták keresztény tartalommal megtölteni. Így a pogány halottkultuszról szóló ünnepet a halottakról, a feltámadás reményéről való megemlékezéssel kötötték össze. 835-ben a római katolikus egyház november 1-jét mindenszentek ünnepének nevezte ki. Később az egyház november 2-át is szent nappá, a halottak napjává nyilvánította. A pogány és a keresztény szokások, hiedelmek „elkerülhetetlenül” keveredtek, annak ellenére, hogy a keresztények elvileg nem hisznek a babonákban és a hiedelmekben. A néphit úgy tartotta például, hogy ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért régen a számukra is megterítettek. Kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra. Sokfelé úgy tartották, hogy a mindenszentek és halottak napja közti éjszakán a holtak miséznek a templomban, és amíg a harang szól, hazalátogatnak szétnézni. Ezért minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy az elhunytak eligazodjanak a házban. (Ezeknek a biblikus hátterét sehol sem olvasható a Szentírásban, tehát egyértelműen hiedelmek, népi költések, fantáziálások).

Beszélnünk kell róla

Nos, pogány hiedelmek ide, keresztény szokások oda, a gyerekeknek mindenképpen beszélnünk kell a halálról, a félelmekről, az élet végéről. Nem mindegy azonban hogy mikor és hogyan. Ugyanúgy, mint amikor az élet kezdetéről, egy kisbaba foganásáról és születéséről beszélünk: mindig csak annyit, amennyit a gyermek be tud fogadni, amire rákérdez, ami érdekli. A Halloween egy ünnep, melynek szerintünk itthon nincs létjogosultsága, és a gyermekek között sem sok. Rájuk zúdít egy értelmezhetetlen, céltalan (sőt félrevezető) eseménysort, mely megfelelő magyarázat nélkül csupán egy – még csak nem is jó – időtöltés.

Posted on

A kincs – szemnyitogató poszt

Drága kincsem!

Igen, az vagy. Tudom, hogy ez már ciki, mint a suli előtt adott puszi, de akkor is: tudnod kell, hogy nekem te vagy a kincs. Érték, amire vigyázni kell, amiből csak egy van, akit nem csak ma, hanem sok-sok év múlva is szeretni fogok. Akkor majd persze már másmilyen leszel, változol, fejlődsz, de én akkor sem fogok másként érezni irántad. Mert a kincs mindig kincs marad.

Látod, ilyen kincs nekem – és apádnak is, meg majd biztosan neked is – a környezetünk, a természet, amit most magad körül látsz… Érték, amire vigyázunk, amiből csak egy van, és amit nem csak ma, hanem sok év múlva is tisztelni fogunk. Ami mindig másmilyen, de mindig szeretnivaló marad! Mert páratlanul szép, mert hasznos, mert nem érdemeljük meg ugyan, de viszontszeret minket. Az erdő, a tó, még a kis kertünk is, ahol a békákat szoktad lesni. Szeret minket, mert levegőt ad, (tudtad, hogy a zöld levelek nélkül már nem lenne oxigénünk, amit beszippanthatnánk?), mert madarakat és rovarokat rejt és táplál (akik megszabadítanak minket a kártevőktől), mert minden évszakban újabb és újabb színekkel és formákkal vár…

Ha nem vigyázunk erre a kincsre, elveszíthetjük. Ha mosószert öntünk a forrásba, vagy kivágjuk a környék összes fáját, ha műanyagot dobálunk el az erdőben, a természet védekezni fog: a saját maga fenntartására fordítja majd minden idejét és energiáját, és már nem lesz több ereje arra, hogy szeretet adjon nekünk.

Persze, ez nem azt jelenti, hogy ha eldobsz egy zacskót a focipályán, kihal minden állat és növény a kerületben, ne aggódj! De, tudod, amikor spóroltál arra az új labdára, te magad mondtad, hogy sok kicsi sokra megy, milyen hamar összegyűlt rá a pénzed… Emlékszel, ugye? Nos, ugyanilyen gyorsan gyűlik össze a szemét meg a mérgező víz is, ha mindenki csak egy kicsit tesz is hozzá…

Ha meg akarod őrizni a kincsed, (sőt, akár kamatoztathatod is, mint az okos bankárok a kedvenc mesédben!), akkor sokat kell tanulnod a természetről, az állatokról és növényekről, a lehetőségekről és döntésekről, amelyekkel jobbá, többé teheted ezt a kincset, ami a tiéd is, sőt, a te gyerekeid is örökölni fogják!

Olyan ez, mint egy nagy társasjáték. Emlékszek: a karácsonyra kapott új társasjátéknak is át kellett böngészned a játékszabályait, és csak úgy tudtunk elkezdeni játszani vele… Ugyanígy, ha megtanulod, milyen „játékszabályok” szerint működik a körülötted élő, mozgó világ, tudni fogod, hogyan vigyázz rá, vagy hogyan tedd még szebbé, jobbá. Ennek a társasjátéknak az a lényege, hogy kitartó és okos legyél, cserébe megnyerheted a legnagyobb kincset, amit kaphatsz: állatoktól nyüzsgő, virágoktól tarka, jó levegőjű erdőt és mezőt, gazdagon termő kertet. Egy sün befogadása, egy madáretető megtömése, a faültetés, amit tavaly csináltál a papával, vagy az, hogy apa kérésére kiviszed a maradékot vagy a levágott füvet a komposztba, mind-mind egy kis okos lépés ebben a komoly játékban. Talán nem is tudod, de már azzal sokat teszel, ha bringával vagy gyalog mész a suliba (ezért megyek én is busszal, a nagyihoz pedig ezért utazunk a suliszünetekben vonattal)! Ugye, hogy nem tudtad, hogy ilyen mindennapos dolgokkal is segítesz, hogy a kincs sokáig kincs maradjon?

A múltkor olvastuk a másik kedvenc mesédben, hogy a kincs sokak számára csak egy ostoba kitaláció… ők aztán ki is nevetik a kincsvadászatra indulókat, térképet rajzolgatókat. Sőt, sokszor megpróbálják megakadályozni, hogy sikerrel járjanak mindazok, akik a kincs keresésére indulnak. Emlékszel? Nos, képzeld el, hogy a való életben is lesznek olyanok, akik kinevetnek majd azért, mert te figyelsz a környezetedre – „ugyan, mi lesz, ha elégetünk egy adag szemetet vagy minden nap veszünk egy műanyag csomagolású ételt vagy italt” – ezt mondják majd legyintve. De hidd el: a kincs létezik! Érdemes elindulni a keresésére, a megőrzésére.

Mert a kincs mindig kincs marad.

Posted on

Ami a szendvicsből megmarad: szeretet, morzsák

szendvicsek

Ami a szendvicsből megmarad: szeretet, morzsák

Szerintem a lusta emberek a legkreatívabb feltalálók. Biztos vagyok benne, hogy például a mozgólépcsőt, az elektromos habverőt és a motorcsónakot is valami megmozdulni is rest elme alkotta meg. Mondjuk, így utólag azért én is hálás vagyok nekik. A szendvicsek „feltalálója” sem volt éppen egy pörgős figura: azt mondják, Sandwich grófja, John Montagu annyira szeretett kártyázni, hogy fel sem állt az asztaltól – inkább kéretett két kenyérszelet közé rejtett húst, amit gyorsan bekaphatott, és még a keze sem lett zsíros. Szóval, azért sem kellett megmozdulnia, hogy megmossa.

A szendvics azóta számtalan formában és ízben vált világhírűvé és közkedveltté: hiszen gyorsan elkészíthető, kis helyen is elfér, könnyen szállítható, laktató, és ki tudja, meddig sorolhatnánk az előnyeit. Fogyasztható uzsonnaként, de egy gazdagon megrakott szendvics akár főételként is megállja a helyét.

Ha gyermekednek készítesz laktató szendvicset, nincs könnyű dolgod. Mert kicsiként nem szeretnek ezt-azt (és képesek ízekre szedni bármit, hogy azt az egy összetevőt kikapargassák – vagy csak egyszerűen kiköpik a nem kívánt falatkát), nagyobbként meg már cikinek tartják, ha anyuci gondosan összeállított, aranyos kis útravalója kerül elő a tatyóból. Szóval, okosnak kell lenned, és ki kell játszano…. ömmm, akarom mondani alkalmazkodnod kell csemetéd igényeihez.

De mit lehet variálni egy szendvicsen? – kérdezed.

Nos: a formán, az ízeken, és a színeken. Ez így mondjuk rögtön elég is, nem?

A válogatós kicsik esetében főleg a formára helyezhetsz nagy hangsúlyt: egy tésztaszaggatóval kivágott macifej alakú párizsi rögtön szimpatikusabb, mint egy „sima”. Nem? (Nem, de hagyd rá, hogy az.) Ha megrémül a túl nagy adagoktól (például egy egész szelet sajt, nos, hát tényleg ijesztő, ugyebár?), csempéssz a szenyóba icipici falatokat. Jó választás lehet a sajt snack formájában, ami gyakorlatilag csak egy gyermekkézben éppen elférő hengerecske. A naaagy paradicsom helyett két koktélpari kerüljön a dobozkába, és máris nem tűnik legyűrhetetlennek a mennyiség.

Ha nem vagyunk „bento box szakértők” – azaz nem tudsz juhtúróból meg mákszemből szemecskéket rittyenteni a kenyérre, vagy hajnali hatkor nincs lelki erőd pandafejet rögtönözni a husiból, ne csüggedj. Jópofa villácskákkal, tompa végű, gyermekmintás szúrókákkal teheted kreatívabbá a szendvicseket… Egy kis cetlire meg nem olyan nagy kunszt egy szmájlit rajzolni, ugye? Viszont milyen nagy lesz az öröm, ha a gyerek megtalálja a csomagolásban!

A kamaszokkal mindig “gond” van.

Nekik minden ciki, ami az élet esszenciális velejárója. Anya, apa, kocsi, kaja, és ja, néha még maga az evés is ciki. Pff. Ennek ellenére persze legyen meg minden, mert anya jó, ha ki kell vasalni egy inget. Apa is megfelel, ha görkorit kell szerelni, és öreg járgányotok se olyan gáz, ha az éjszaka közepén valamivel haza kell őt fuvarozni… Meg persze kaja is kell, és ha már választani lehet, akkor persze inkább valami szenyó, mint tökfőzelék fasírttal! Szóval: a szendvics itt is jó megoldásnak látszik, a kérdés, hogy mi legyen benne. Ha eddig nem érted el, hogy a kölyök egészségesen táplálkozzon, akkor van egy rossz hírem: most sem fogod. Persze, próbálkozni lehet, sőt kell.

A fehérkenyér úgy robog át a szervezeten, mint a deles gyorsvonat Muzsajröcsöge-alsón, szóval, inkább a teljes kiőrlésű verzióból érdemes megtalálni azt a középutat, amelyet még a csemete is megeszik, de ami még valóban fogyasztható és szín alapján is „normálisnak” tűnik.

A csomagolás (is) legyen menő

Apropó, szín! A tésztákat, pitákat, kenyereket, bagetteket színezheted természetes alapú szinezékkel (cékla, spenót), amitől, ha jól kísérletezed ki a mennyiséget, jópofa színes szendvics-alapanyagokat kaphatsz. Még akár menőnek is tarthat egy zöld vagy egy pink szendvicset. Egy a lényeg: kérd ki a véleményét, és ne lepd meg őt szélsőséges megoldásokkal egy „gyanútlan” hétköznapon – nem fogja értékelni, sőt.

Tegyél a szendvicsekbe dupla adag húst és sajtot. A saláták, zöldségek, meg bármi, ami kilóg, csöpög, és nem lehet lazán, „égés nélkül” megenni, jobb, ha kimaradnak a suliba csomagolt szenyókból! Viszont egy jó szósszal (vagy vaj helyett használt alapkrémmel) érdemes a kedvére tenni, abba pedig akár extra tápanyagokat is belecsempészhetünk (például apróra zúzott tojást, ha már „rendes” formájában nem eszi meg)! A csomagolás legyen menő, ha kamaszod van, végképp elfelejted a cuki formát, a kedves üzeneteket – a „szeretetmorzsákat” ilyenkor leseprik a kenyérdarabkákkal együtt.

Szendvicscsomagolás,  a szendvics új ruhája -kollekciók

De ne gondold, hogy munkád hiábavaló: a szeretettel készített ételek nem csak a testet, de a lelket is táplálják! Érdemes hát korán kelni, és fáradozni értük, hidd el, sok év múlva is megemlegetik majd anya szendvicseit!

Posted on

Rost? Most! – Megmondjuk, mi fán “terem” a rost!

Rost? Most!

Rost? Most! Hogyan tápláld a gyermekedet rostban dús ételekkel?

Mindenki tisztában van vele: a sport, az egészséges táplálkozás, a tisztálkodás vagy akár a rendrakás olyan szokások, amire hatással vannak ugyan a külső motiváló tényezők (egy kitartóan pörölő anya, ugye?), de sokkal fontosabb, hogy valahogy belső meggyőződéssé, önállóan meghozott döntéssé váljon a dolog, mert akkor szinte „magától megy” az egész.

Foodie szilikon alátét

Addig azonban, amíg egy gyermeknél kialakul például a helyes táplálkozás iránti vágy, igény, sok-sok trükkre van szükség. Biztos te is ismersz pár gyümölcsevéssel kapcsolatos fifikát. Vagy rostokban gazdag ételek fogyasztására rábeszélő taktikát… ugye? Sejtettem.

Mindez persze azért van, mert egy anya tudja, mi a jó a gyereknek, nem csak rövid-, de hosszú távon is. A rostok fogyasztása például segít megelőzni a székrekedést, amitől sajnos nagyon sok felnőtt is szenved. Ezért fontos a rostok és megfelelő folyadékmennyiség elfogyasztása. Addig, amíg szokássá nem válik egy gyermeknél, az anya felelőssége, hogy ezek beviteléről gondoskodjon. Na jó, de hogyan? Először nézzük meg, mik is azok a rostok?

Mik a rostok?

Rostban dús ételek például a

  • zöldségek
  • gyümölcsök
  • teljes kiőrlésű gabona
  • lencse
  • diófélék és magvak

Nem árt azonban tudni, hogy a rostok negatív hatással is lehetnek a kicsi bélrendszerére, például puffaszthatja a beleit.

Yuunaa bambusz gyerek étkészlet, zsiráf
Yuunaa bambusz gyerek étkészlet, zsiráf

Hányféle rostot ismerünk?

Bizony sokfélét. A vízben oldódó (pektin, növényi gumik és gyanták) és a vízben oldhatatlan (cellulóz, hemicellulóz, lignin) rostokat. A vízben oldódó rost, amely többek között a rizsben, burgonyában, citrusfélékben található, megköti a folyadékot és géllé alakul, ez pedig biztosítja a megfelelően formált széklet kialakulását az emésztőrendszerben.

A vízben oldhatatlan rost, amely többek között a zellerben, a diófélékben és a zabban található, növeli a széklet térfogatát és megkönnyíti a beleken való áthaladását.

Boc’n’Roll tartós, újrahasználható szendvicscsomagoló

Hogyan tápláld helyesen, rostban dúsan a gyermeket?

  • A reggeli tápszer vagy anyatej után tízóraira adj a kicsinek teljes kiőrlésű margarinos kenyeret, uborka, paradicsom, paprika kíséretében, de kínálhatsz müzlit tejjel vagy gyümölcslével.
  • A zabkorpa vagy búzakorpa is jó rostforrás lehet: naponta egy kiskanállal tégy joghurtba, főzelékbe, vagy szórd vajas kenyérre! (A gabonafélék közül a búzakorpa a leggazdagabb rostokban: félcsészényi 10 (!) grammot tartalmaz.)
  • Ebédre főzz egy könnyű főzeléket vagy tartalmas levest.
  • Kerüld a rántott dolgokat, a sajtot és a tésztát is! Székrekedés esetén a banán és az alma sem jó ötlet!
  • Ha szereti a gyermek, készítsd el változatosan a káposztát (paradicsomos káposzta, kelkáposzta főzelék) vagy a hüvelyeseket (zöldbabfőzelék, borsóleves, lencsefőzelék).
  • Uzsonnára kaphat egy kis gyümölcsöt, például körtét vagy barackot, szőlőt, narancsot, mandarint, szilvát, aszalt szilvát (ezek segítik az emésztést).
  • Csinálj neki „hasznos nasit”: a pattogatott kukorica szintén ajánlott, ha rostdúsan akarod táplálni a gyermekedet!

 

Rost? Most! Hogyan tápláld a gyermekedet rostban dús ételekkel?

Posted on

Biobaba? Ökokamasz?

Biobaba? Ökokamasz?

Biobaba? Ökokamasz?

Biobaba? Ökokamasz? Hogyan neveljünk környezetére odafigyelő gyereket?

Biobaba? Ökokamasz?

Talán azt hiszed, az, ha te környezettudatosan cselekszel (például bio cuccokat veszel a piacon, és mosható pelenkát használsz), elég ahhoz, hogy a gyermek jó példát tanuljon… Nos, valóban fontos, hogy lásson szelektív hulladékgyűjtőt, esetleg komposztálót a kertben, viszont sose kérjetek eldobható zacskót a bevásárláskor… de ez nem elég.

Hiszen honnan tudná, hogy mi alapján választod ki a tisztítószereket a boltban, vagy miért nem dobod el a papírt az utcán, esetleg miért veszed ki és szárítod meg a magokat a zöldségből?

Mondd el, miért!

A cselekedetek mellett fontos, hogy egyszerűen, világosan kommentáld is, mit miért teszel. A gyermek életkorának megfelelő magyarázatok elmélyítik a látottakat: míg kicsiként elég annyit mondanod, a papírt ide tesszük, a műanyagot meg oda, addig egy nagyobb gyermeket már érdemes beavatni az újrafelhasználás fontosságába. Egy kicsinek még elég annyi, ha tavasszal új fákat és bokrokat (lakás esetén fűszernövényeket vagy akár szobanövényt) ültetünk együtt, és annyit mondunk, így szépül a kert/erkély, míg pár év múlva együtt nézhetünk utána, mekkora légszennyezéstől szabadít meg minket egy nagy fa lombja.

Minta és motiváció

Ha a tetteket és a magyarázatot összehangoltuk, és otthon már meg az együtt kertészkedés, szelektív hulladékgyűjtés, és a vásárlások, ismertesd meg a gyermeket más „sorstársakkal” is, azaz olyan közösségi kertekben bóklászókkal vagy természetvédő csoportokkal, akiknek hasonló az életmódjuk. Egy nagyobb gyereknél fontos, hogy másoktól is lásson környezettudatos életmódot, és ne tartsa a szülőket ufónak. Egy öko családi nyaralás, esetleg egy vadregényes helyen megszervezett gyerektábor örök élményt nyújt, és túlmutat a szűk családi körön, ami nagyon fontos.

Ha azt szeretnéd, hogy gyermekednél életformává váljon a környezete szeretete, tisztelete, védelme, nagyon fontos, hogy megtaláld a jelleméhez leginkább illő aktivitásokat. Kalandvágyó? Keress egy cserkészcsapatot, vagy egy erdőjáró-túrázó közösséget, ahol kisebb túrákat csinálhattok együtt. Szöszmötölős? Adj neki kertészkedős feladatokat, vagy menjetek el csipkebogyót szedni, gombát keresni, esetleg szemetet szedni! Úgy tűnik, csak a sport érdekli, semmi más? Egy lovas táborban vagy egy kajakozós napon is többet tanul a természetről, mintha a négy fal között nézné a tévét.

A lényeg, hogy ne add fel, és persze semmit nem szabad erőltetni! 

Biobaba? Ökokamasz? – Ne izgulj, menni fog!

Posted on

Tapas-talat – a legmenőbb spanyol helyek, nem csak a fővárosban

A magyar nők szépek. Nyilván nem mindegyik. Az olaszok hangosan beszélnek és hevesen gesztikulálnak. Természetesen nem az összes. De ne tagadjuk: szeretjük a sztereotípiákat. Mert meggyőződésünk, hogy csak kialakult valahogy az a kép egy nemzetről, nem? Van abban igazság, hogy a svédek hidegek, a spanyolok meg forróvérűek… mert, ha azt mondom, spanyol, még a szívem is hevesebben dobog, az tény.

Az első, amit lelki szemeim előtt látok, egy sötét hajú nő, amint éppen forró táncot lejt, hatalmas mosollyal. Aztán persze biztos van közöttük olyan is, akinek nincs vadító hajtengere, nem venne fel pirosat soha, és a táncparkettet inkább gyújtósnak használná.

 

Ezeken a dolgokon töprengtem, amikor spanyol éttermek – na jó, stílusosabban: bárok, táncos helyszínek – után kutattam (minden évben felfedezek magamnak egy-egy népet, megkóstolom ételeiket, olvasok róluk…). Felfedező túrám végén arra jöttem rá, hogy… na, de ezt majd később.

 

Vicky Barcelona. Azon csodálkoztam, hogy az ajtóban nem kértek útlevelet. Belépve egy teljesen új világ fogadott – félre bú, jöhet a risza-risza, a kellemes ízek, a jó italok, és bármi, ami még öt perce aggasztott, az kint maradt a VII. kerületi Dob utca kövén. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem nagyon fontosak a látogatói vélemények. Ezért ezt is elolvastam, mielőtt ellátogattam a Vicky Barcelonába. „Gondoltam, a barátaimmal betértünk erre a fantasztikus helyre. Fergeteges hangulat, kellemes környezet, finom ételek, csinos lányok. Rendkívüli estét okoztatok nekünk – először, de biztos nem utoljára!” Hmm, ígéretesnek tűnt. És hasonló véleménnyel tértem haza én is. (Még arra is gondoltam, hogy megtanulok táncolni… de ezt hamar kivertem a fejemből!)

La Nube. Családi kávézó és tapas bár. Isteni kávé, ami cukor nélkül iható, és finom! Spanyol-magyar házaspár és jófej munkatársak, befogadóak, tehát kutyával is érkezhetsz. A lilahagymás-juhsajtos tapast ki ne hagyd, mert megbánod. Tényleg.

Padron. Azt írják: „Rövid idő alatt a törzshelyünkké vált a Padron, nem is kérdéses, a legjobb tapas bár az országban.” Nem semmi elismerés. No, hát akkor indulhatunk is. Na, de a Horánszky utcába, a VIII. kerületbe? Elég bizarr. Hát, valóban nem hozza a klasszikus spanyol hangulatot, na de a látvány miatt azért nem fordulnék ki feltétlenül egy étteremből… Maradtam. Nem bántam meg: a kiszolgálás szuper, az ételkínálatból maximális hozzáértéssel segítettek kiválasztani az ízlésemnek legmegfelelőbbet… Itt fogalmaztam meg magamnak: meg kéne tanulni spanyolul!

Andalgo Deli. Édes kis hely a Madách téren. Egy csepp Spanyolország. Csemegeáru, borbár és kávézó mindazoknak, akik fel akarnak töltődni a dübörgő, büdös-zajos fővárosban.

Tio. Persze, nem csak Budapesten kóstolhatunk bele az ibériai gasztronómia különlegességeibe, hanem például Győr szívében is. Hát, azt kell mondanom, a tulajok semmit sem bíztak a véletlenre. A Tio egy igazi mediterrán hangulatú, 60 fő befogadására alkalmas étterem, melyhez panzió és mesebeli kert is tartozik. A panzió öt, egy- és kétágyas szobával, szobánként külön fürdőszobával várja a vendégeket.

Vitrin Kávézó és Sörkert. Szegeden, a Dóm közelében. Hát hol máshol lenne teljesen környezetbe illő egy kiülős , lazulós, spanyolos hely, mint a napfény városában, Szegeden? A design inkább modern, de a fákkal övezett terasz kifejezetten hívogató egy nyáresti beszélgetéshez vagy egy ismerkedős randihoz. A hely nem csak spanyol, de olasz és magyaros ízvilágú ételeket és italokat is kínál.

Zalaco Bisztró. Zalaegerszegen, a Mária Magdolna templom tőszomszédságában bújt meg ez a kellemes hely. Nagyot merítettek a tulajok, mert a magyar és spanyol ízek mellett amerikai specialitásokat is megtalálunk az étlapon. Tehát lepényeket meg hamburgereket is. Nem baj, mert így is jó véleményeket kapott az oda ellátogatóktól. „Kellemes hely Zalaegerszeg szívében. A kiszolgálás mindig udvarias. Az ételek kiválóak. Mindegy, hogy levesekről, főtt ételekről, pizzáról vagy lepényekről gondolkodunk, mindegyik jó választás. A süteményeket külön kell említeni, mivel ritkaság számba megy az ízük és minőségük.” Jól hangzik, ugye?

Palapa. Szentendrén kevés utcáról vagy épületről lehetne elmondani, hogy nem hangulatos, bájos, mediterrán, és hívogató. Szóval, ha azt írom, ez a borostyántól roskadó, jó zenét árasztó kis hely „hangulatos”, végül is semmi különlegeset nem mondtam. Szóval nincs más hátra: ide el kell látogatni. Én személy szerint bőrönddel mentem volna már az előzetes „csekkolás” után is – maradnék egy hétre, mondjuk… Kinézetre mondjuk főleg mexikói vonal, de ezzel sincs semmi baj, a lényeg a pezsgő, otthonos, derűs légkör és pikáns ízek. Hatalmas adagokat adnak, szóval, vendégszeretetből nincs hiány, ráadásul az ételek és italok minősége is kiváló!

…ott tartottam, hogy sztereotípiák. Nos, lehet, hogy a spanyolok nem forróvérűek, táncoslábúak, napsütötték általánosságban, de azt a kis gaszto-túrám végén bizton állíthatom, hogy pazar nemzeti ételeket készítenek, italaik vendégmarasztalóak, és éttermeik derűt árasztanak. Aztán lehet, hogy ez is csak egy sztereotípia. De a legjobb fajta.

Posted on

Hygi és én Tihanyban

 

Mi lehet jobb egy lefutott félmaratonnál? Hát, egy Balatonnál lefutott félmaraton! Fokozhatatlan! Ja, nem, még mindig van tovább: konkrétan egy tihanyi levendulamezők mellett lefutott félmaraton!

„Anya kimenőjeként” kaptam ezt a napot… Be kell vallanom: legalább annyira izgultam azon, hogy hogyan fogom kánikulában teljesíteni a 21 km-es távot, mint azon, hogy hogyan telik majd itthon a kétévesem és a férjem napja… A szokásos cuccaim mellé (több pár titokzokni, szőlőcukor, futószoknya, vazelin a combok kidörzsölődése ellen, hasitasi, amit a hátamon hordok…) bepakoltam új szerzeményemet: egy Hygi kulacsot. Elfelejtettem előtte mosogatógépben átmosni – pedig bírta volna -, ezért féltem, hogy feltöltéskor megcsap a más efféle termékekre jellemző műanyag szag – de ez nem következett be!

„Az egyliteres palack talán nem volt jó választás” – realizáltam feltöltés után azonnal, megérezve a súlyát, mégis, valami azt súgta, kelleni fog nekem ennyi víz. Már az út során megszomjaztam – annak ellenére, hogy a korábbi években ezt a félmaratont mindenki bőrig ázva futotta le, idén konkrétan nyári hőséget kaptunk odafentről. Az autópályáról leérve egy másik sportesemény miatt torlódtak az autók. Időben indultunk ugyan, de a rajt időpontja mégis vészesen közeledett, és hol volt még Tihany.

Majdnem elkéstem…

Enni kezdtem, hogy elüssem a dugóban töltött időt, meg azért is, hogy ne a rajt előtt pár perccel tömjem tele a hasam, és roppant rossz szokásként én étkezés közben mindig iszom is. Gondoltam, a számmal lazán kirántom a szívófejet, és magamba töltöm a vizet, de nem eresztett – pont azért, hogy ne eresszen. Szóval, kézzel kihúztam a szívófejet (amiből extrát is adtak a palackhoz, tehát, ha elkopik, ki tudom cserélni!), és ittam. Tehettem volna bele teát és jéghideget, sőt akár szénsavasat is, mert azt is bírja.

Fél órával a rajt előtt érkeztük meg. Addig azon töprengtem, vajon vigyem-e magammal a kulacsot, mert nem szoktam ugyan vízzel a kezemben futni, de nagyon nagy meleg van, nem ártana egy kis vésztartalék. A nagy kapkodásban (öltöző és wc előtt kilométeres sorok, hajfonás, rajtszám felpattintása futószoknyámra, rajtzóna megtalálása, bemelegítés…) végül nem vittem magammal új szerzeményemet.

Azt mondták, hogy elfogyott a víz?!

A táv feléig nem is volt gond a frissítésekkel: a pontokon adtak vizet, szőlőcukrot, sőt volt citrom, banán és paradicsom is. A tizenötödik kilométerhez közeledve azt hittem, rosszul hallok: a speaker azt harsogja, elfogyott a víz, de van kólánk. Mire odaértem, már a pohár is elfogyott, így a markunkból ittuk a meleg, fekete cukros levet. „Sebaj, majd három kilométer múlva pótolom a folyadékot, ott a következő frissítőpont.” – gondoltam, és vonszoltam magam tovább az emelkedőkön. Azonban ott is csalódnom kellett… így magamhoz szólítottam egy darab citromot, és bosszankodtam, hogy nem hoztam a kulacsomat.

Két és fél óra alatt teljesítettem életem hetedik félmaratonját, és megszereztem az eddigi legszebb érmemet. Hygi pedig ott várt engem az árnyékban, és látva meggyötört testemet rögtön ki is szolgált a hűvösen maradt innivalóval. Arra kért csak, hogy hadd szelfizzen egyet a Belső-tó előtt, az érmemmel. Persze, megengedtem neki, és megígértem, hogy nélküle soha többé nem megyek futóversenyre!

Posted on

Mi az a BPA, ftalát meg PVC és miért baj, ha ebből van a kulacsom?

A csapból is ez a szöveg folyik, de érted is, hogy miért baj ez? Olvasd el és megtudod!

 

Ki ne emlékezne a fizika és kémia órák előtti gyomorgörcsre? A nagy kőre, ami a szívünkről esett le, amint éppen elsuhan a tanár keze a naplóban a nevünk felett… (huhh, megúsztuk!)? Valahogy a rettegésen túl nem maradt meg semmi azokból a tanórákból, pedig sokkal később nagy hasznát vettük volna, ha tudjuk, hogy mivel semlegesíthető egy mérgező anyag, ha megissza a gyerek, vagy milyen anyagokat kell messzire elkerülni, ha kisbaba születik egy családban.

Például, megmondom őszintén, nem emlékszem, hogy szó esett volna a jó és a rossz műanyagokról. Magyarán arról, hogy egyes fajtái hasznosak, mert biztonságosan tárolható bennük az élelmiszer, viszont van olyan, amelyből rákkeltő anyagok oldódhatnak ki, így például forró levest nem tárolunk bennük, és gyermekjátékként sem adható a gyerekek kezébe.

Mi micsoda?

Szóval, akkor most, felnőttként és anyaként kell tisztáznunk: a PVC (mely a világ második leggyakrabban használt műanyaga) előállításakor és elégetésekor dioxin szabadulhat fel, ami rákkeltő hatású és hormonzavart okozhat. Élelmiszerekkel érintkezve ftalátok és adipátok válnak ki belőle – egereken végzett kísérletek alapján állítják, hogy ezek az anyagok születési rendellenességet okozhatnak, roncsolják a májat, a vesét, a tüdőt és gátolják a szaporodást. Ugye, ijesztő?

 

 

A polikarbonát anyagokból készült játékokból és tányérokból, kulacsokból pedig BPA oldódhat ki, ha például hosszú ideig tárolsz benne valamit, vagy rendszeresen mosod, súrolod. Ha ilyen eszközökkel veszed körül magad, fennáll a veszélye, hogy megbetegszel, hiszen ezek az anyagok felelősek a rákos megbetegedésekért (prosztata- és mellrák), cukorbetegség kialakulásáért, pajzsmirigy-zavarokért, szívbetegségekért, asztmáért, továbbá hormonális zavarokért (mint például a korai serdülés, kis méretű ivarszervek), elhízásért, meddőségért.

A BPA ugyanúgy viselkedik a szervezetben, mint az ösztrogén, ami a női hormon. Ha túl sok női hormon kerül mondjuk egy férfi szervezetébe, szerintem nyugodtan mondhatjuk, hogy egészen brutális tüneteket okoz.

  • Struktúrális agyi elváltozás
  • Abnormális szexuális viselkedés
  • Prosztata méretének csökkenése
  • Spermiumok számának drasztikus csökkenése

 

Atyaég, most mi tegyek?

 

Nos, mit tegyél most, hogy évtizedekkel később ugyan, de megtudtad, hogy téged és utódaidat is komoly betegségek fenyegetik, ha felelőtlenül vásárolsz tárolóeszközöket vagy játékszereket?

Változtatni kell vásárlási, ételtárolási szokásaidon. Hogy hogyan?

  • Ha mikrózol, válassz kerámia vagy üveg tálakat!
  • Ha tárolsz, nézd meg a műanyag edényen feltüntetett jelzéseket! Ha a tál mikrózható, az még nem azt jelenti, hogy nem oldódnak ki belőle káros anyagok, csak azt, hogy a mikróban nem fog elolvadni!
  • Válassz tárolásra vagy melegítésre a 2-es, 4-es és 5ös számmal jelölt csomagolások, azaz a polietilén és polipropilén alapanyagokról – ezeket használva nem jutnak rákkeltő és a hormonháztartást károsan befolyásoló anyagok az élelmiszerekbe!
  • Használj újrahasznosítható csomagolásokat, bio textilt, üveget, BPA mentes kulacsot és edényeket! Ezeket egyszer kell beszerezni, megéri figyelni a kiválasztásra, és többet fizetni érte, hiszen az egészséged forog kockán!
  • Gyermekedet is vond be a választásba, használat során is mondd el, miért ezeket az edényeket alkalmazzátok – így ő is tudatos vásárló, felhasználó lehet felnőtt korára!
Posted on

A futó, ha iszik

Hygi penészmentes kulacs

Vigyázz, kész, ivás!

„Mi ez a szütyő nálad?” – cukkoltak futótársaim első félmaratonom előtt. „Hátöö, benne van a telefonom meg a szőlőcukrom.” – védtem meg a hátamra feszített egyszerű kis hasitasit. „Telefon van minden utcasarkon, szőlőcukrot meg adnak a frissítőpontokon!” – kacagott ki végül a kis csapat, majd elindult mindenki a rajtzónájába.

Szégyen vagy nem szégyen: évekig egy kisebb túlélőkészlettel futottam. Csak én tudom, hogy miért volt rá szükségem. Három évtizeden át nem sportoltam. Aztán elkezdtem futni, és bele is szerettem, pedig az anyagcserém akkor még olyan cudar állapotban volt, hogy a vércukrom rendezése – tehát szőlőcukor – nélkül a második kilométeren többször elhánytam magam. Még az első 21 km-es távomra is vinnem kellett a fehér tablettácskákat, mert a második kilométernél ott ólálkodott a róka…

Amúgy meg nem vagyok fura. Mások például el sem tudnának indulni folyadék nélkül. Vagy úgy, hogy előtte nem mentek el pisilni. Nem találkoztam még olyan futóval, akinek ne lett volna valami kis „bogara”.

Ki hogy pótolja a folyadékot?

A vízmániások a legfuribbak. Hiszen ők nem bízva abban, hogy kibírják a kiszemelt távot ivás nélkül, vagy, hogy lesz valahol egy kút, versenyen pedig egy frissítőpont, ők bebiztosítják magukat. Láttam már fél literes PET palackot szorongató futót, de eggyel fifikásabbat is: aki kézre eső, mini súlyzó alakú egyszer használatos ásványvizes üveggel a kezében szaladt. Gondolom, úgy vannak vele, hogy ha teher számukra, vagy elfogy belőle a víz, akkor eldobják… egy környezettudatos futó azonban ilyet soha nem tenne!

Mások két kisebb adag vizet tartanak az erre kialakított övükben. Nos, ez a korábban említett okokból nálam szóba sem jöhetett: ha bármi elszorította a hasamat, hamar jött a rosszullét. Ezekből a kulacskákból is kifogy a víz, de nem eldobhatóak. Főleg túrázók és terepfutók használják ezt a sporteszközt.

A legizgalmasabb számomra a hátizsákba rejtett vizes tasak, melyből egy hosszú-hosszú szívószálon keresztül lehet kiszippantani a tartalmat. Azaz a hátadból iszol. Egy olyan szivárgásmentes tasakot kell elképzelni, mint a vérvételnél látott zacsi, már bocsánat az összehasonlításért. Ezt a nagyszerű találmányt is főleg terepfutók használják, de mondjuk láttam már aszfaltos versenyeken is. Személy szerint ezt tartom a legpraktikusabbnak, hiszen szabadon mozoghat a kéz, nem kell semmit tartani – a hátamon lötyögő víz hangjához és érzetéhez azonban minden bizonnyal hozzá kell szokni…

Én olyan vagyok, mint a szaharai tevekaraván, csak a púpomat nem a hátamon hordom… azaz (sajnos) nagyon jól bírom ivás nélkül (persze, valószínűleg a szervezetem szenved, de ez egy másik cikk témája lehetne…). Nekem egy-egy hosszabb versenyen bőven elég egy fél pohár vizet elkortyolnom, és robogok is tovább.

Most azonban eldöntöttem: inni fogok. Vizet. A dehidratált ember, főleg egy szomjazó futó ugyanis nagy veszélyben van: a keringése összeomolhat, a teljesítménye is romlik, a fájdalomküszöbe is alacsony… Következő versenyemen kipróbálom a Hygi penészmentes kulacs víztartómat, és beiszom magam a célvonalon!

Szurkoljatok!

(Timi anyu)

Posted on

Ne szemétkedjünk egymással!

72.000 tonnányi hulladék. Elképzelhetetlenül soknak tűnik, ugye? Ennyi a Balaton déli régiójának (pontosabban 64 településnek) az éves „termelése”. Egy uniós projektnek köszönhetően ez hamarosan 40%-kal csökkenni fog. A tervezett hulladékgazdálkodási infrastruktúra a régióban legalább 30 éves időtartamra biztosítja majd a lakosság hulladékának szabályszerű, környezetkímélő kezelését és ártalmatlanítását.

Az ilyen hírek kapcsán biztosan te is elgondolkozol: vajon mit számít, számít-e egyáltalán, ha egy ember, vagy egy család környezettudatosan él, megpróbál kevesebb hulladékot termelni?

Segítünk: számít! És nem csak a környezetünknek, de saját lelki békédnek, földi életed minőségének is jót tesz, ha csak annyit használsz a javakból, amennyit feltétlenül muszáj (azaz kicsi az ökológiai lábnyomod)!

Hogyan tudod apró trükkökkel csökkenteni a szeméttermelésedet, illetve a zaj- és levegőszennyezésedet?

 

Íme 10+1 ötlet, mellyel szinte azonnal csökkentheted az ökológiai lábnyomodat.

 

  1. Könyvek halmozása helyett irány a könyvtár! Valljuk be, az otthoni könyvtár roppant szép látvány, és jelzi, hogy a ház lakói olvasott emberek, de sok-sok kötetet egyszer vagy egyszer sem veszek le, miután feltetted a polcra… keress helyi könyvtárat, cserélj téged érdeklő műveket barátaiddal, vagy kutass e-book után a neten!
  1. Ahová csak tudsz, menj biciklivel! Vagy görkorival. Busszal. Gyalog!
  1. A gyermekek játékait cserélgesd másokkal, a régieket áruld ki garázsvásáron, helyi börzén. Készíts listát, mire van szükséged, tedd ki a közösségi oldalra, hátha van olyan ismerősöd, aki fel tud ajánlani egy számodra szükséges dolgot!
  1. Készíts dolgokat kézzel! Olvassz össze a maradék zsírkréta-darabokat, így új rajzeszközt varázsolhatsz az óvodásodnak! Ültess tejfölös pohárba magokat tavasszal, nevelj palántát!
  1. Az ország nagy részén iható a csapvíz! Próbálj meg leszokni a PET palackos üdítőkről, vizekről! Használj hosszú életű kulacsot, pl. Hygi kulacsot, ami nem penészedik be. A PET palacknál már csak a nylon bevásárló szatyor szennyezőbb, ami viszont textil táskával könnyen helyettesíthető.

 

  1. Nyaralásnál keresd a hazai célpontokat. Alföldről a hegyekbe, hegyekből a vízpartra érdemes menni, a lényeg a változatosság, és szerencsére Magyarország bővölködik a természeti kincsekben, csodákban.

 

  1. Gondolkozz nagyban! Sokszor csak rossz szokás, hogy a kis kiszerelésű élelmiszereket, vegyszereket vesszük meg, azt gondolván, hogy úgy olcsóbb. Pedig ez tévedés. A nagyobb kiszerelést otthon könnyen kisebb, környezetbarát tárolókba adagolhatjuk (ételtároló, kulacs, üvegek, stb)! Nagyon sok csomagolóanyagot spórolhatsz meg, ha nem három darab fóliás-tálcás almát vásárolsz, hanem a piacon pakolod meg a kosaradat a gyümölccsel!

 

  1. Zöldíts! Társasházban? Akár ott is! Ha nem élsz kertes házban, és nincs lehetőséged fákat ültetni, vegyél szobanövényeket, virágokat a balkonládába, de ültethetsz paradicsomot is, miért ne? Egy-egy növény sok haszontalanságot fel tud dolgozni, és ráadásul még szép is!

 

  1. Gyűjts esővizet! Ezt bárhol megteheted, a növényeid pedig hálásak lesznek ezért a kis figyelmességért!

 

  1. „Ha valamit az ecet meg a szódabikarbóna nem hoz le, az megérett a kidobásra!” – szokta mondani a szomszéd néni, és van is benne valami! Nem kell mindjárt mindenféle vegyszerrel próbálkozni: mosásra, ablakpucolásra, és számos más háztartási felület tisztítására kifejezetten alkalmas a konyhában fellelhető ecet, citrom és szódabikarbóna kombinációja!

 

+1. Ha nyaralni mész, húzd ki a konnektorokat, nem is gondolnád, mennyit spórolhatsz azzal a néhány mozdulattal!

 

 

A sok kicsi sokra megy elv a környezettudatosságban is érvényes. Egy ember, egy család is tehet az ellen, hogy egy pár olimpiai medencényi szemétkupaccal kevesebb legyen, akár a Balatonon.

És ne feledd: egy-egy szokás kialakításához elég 21 nap…három hét múlva már rutin lesz az a környezetkímélő megoldás, amit ma elkezdesz!

Kezdd el!