Közzétéve:

A szeméthegyen is túl, ott, ahol az ökomami túr…

A szeméthegyen is túl

A szeméthegyen is túl, ott, ahol az ökomami túr…

Minden a tavaly őszi ablakpucolással kezdődött. Valahogy akkor lett elegem abból, hogy nem tudom csíkmentesen letakarítani az ablakokat, ezért elhatároztam, hogy utánajárok, mi lehet A Titok. Igen, nagy A-val és nagy T-vel. Elmentem egy szupermarketbe, vettem egy szarvasbőrt meg egy autós ablaklehúzót (vagy bárhogy is hívják azt a fantasztikus eszközt, amelynek feltalálóját azóta is áldom). Majd végignéztem az ablakmosó folyadékokat, hogy kiválasszam a legjobbat – ha kell, a legdrágábbat, mit bánom én. Nos, a következő percek történései örökre megmaradtak bennem. Minden egyes flakon cimkéjét elolvastam, és nem hittem a szememnek: a háromszáz forintos és a háromszor annyiba kerülő is ugyanazt a három összetevőt tartalmazta.

Az még külön felbosszantott, hogy mindegyik ugyanolyan kiszerelésű volt – ilyenkor irigylem a férfiak egyszerű, logikus, gazdaságos észjárását, meg az ötliteres ablakmosó folyadékaikat, ami valahogy tökéletesen tisztára mossa a szélvédőt. Nos, ez volt az a pont, amikor elhatároztam: minden háztartási hulladékot megpróbálok minimalizálni azzal, hogy a lehető legnagyobb kiszerelésben vásárolom meg.

Persze, azzal még nem leszek ökomami, hogy az egyébként környezetszennyező, tehát nem lebomló vegyszereket nagy tartályokban veszem meg. De tettem egy lépést a háztartás szemét csökkentésére. (És nyitott vagyok arra, hogy a tiszta-csíkmentes ablak érdekében kipróbáljak teljesen természetes lemosókat is – elő a citrommal meg az ecettel!) Azóta a kamrában hegyekben áll a wc papír, a fürdőszoba zárható szekrényében pedig a vegyszer-arzenált tartom. A drogériákat, szupermarketeket pedig messze elkerülöm, és új beszerzési források után néztem.

Cél a nagyobb kiszerelés?

A műanyag flakonokat kis üveg tartókra cseréltem, és ezekbe porciózom ki az egyszerre megvásárolt, ötliteres folyadékokat.

A másik nagy felismerésem, hogy a vegyszereken túl az élelmiszerek csomagolásából képződött hulladékot is hatékonyan tudom redukálni azzal, ha nagy kiszerelésű dolgokat teszek a kosárba. Nyilván, ez nem újdonság, hiszen eddig is elképzelhetetlen volt, hogy egyesével csomagolt sajt snack-eket, vagy öt darab virslit vásároljak, esetleg külön csomagolt almákat válasszak. Most azonban tudatosan keresem a piacon elérhető zöldségeket-gyümölcsöket, kimérős magvakat, nagy zacskós tésztákat. Kis lépések, tudom. De legalább mozdulunk valamerre, nem igaz?

Idén karácsonykor kiapasztom a harmadik nagy szemétforrást, a csomagolópapír-tengert. Hogy a meglepetés izgalma mégis megmaradjon, mindenkinek egyetlen nagy zsákja lesz (újrapapírból, vagy textilből, mint a Mikulásé, igen), abban találja meg az összes ajándékát. Egy a lényeg: csomagolópapírt idén nem is veszünk, hogy nehogy mégis elcsábuljunk, és szenteste előtt minden kis dobozt külön bevonjunk olyan papírral, amelyet pár óra múlva apróra szaggatva kidobunk a kukába.

Persze, vannak további terveim is, hiszen, mint mondtam, ott, annál az őszi élménynél valami „bekattant”. Most átmenetileg elégedett vagyok azzal, hogy elindítottam egy folyamatot, egy törekvést, azért, hogy a házunk (mely egyébként egy környezettudatosan felépített otthon) minél kevesebb szemetet termeljen. De rettegj, szeméthegy, én addig nem nyugszom, amíg a lehető legkisebb dombbá nem simítalak!