Advent 2017 – nem személytelenül, hanem szeméttelenül
Közhely, de igaz: a gyerek nem a szép szóból vagy a fenyegetésből ért, hanem a szülői mintából tanulja meg a legtöbbet az életről, az őt körülvevő világról. Legyen szó étkezésről, sportról, a másokkal való kommunikációról, vagy egy ünnep megéléséről, egy biztos: a gyermek úgy fogja érezni, látni, gondolni, és (jaj nekünk!) továbbvinni a dolgokat, ahogyan azt tőlünk eltanulta.
Nekünk, szülőknek különösen nehéz a dolgunk akkor, amikor új családi hagyományokat szeretnénk teremteni, vagy csak egyszerűen tompítani akarjuk a külvilág nyüzsgő, számító, pénzéhes hatásait. Kihívás. Főleg egy-egy ünnep alkalmával. Mert persze könnyű lenne sodródni az árral, mindent megvenni vagy megtenni, amit „szokás”, amit „kell” vagy „illik”. Mégis, némi extra erőfeszítéssel érdemes egy kicsit családiasabbra, egyedibbre, emberire venni a figurát.
A közelgő Advent egyébként is kínálja a lehetőséget az elcsendesedésre, a családi kuckózásokra, a lelki dolgok átadására, a tanításra. Miért ne használhatnánk ki ezt mindezekre egyszerre: taníthatjuk a környezet védelmére, a család fontosságára, az ünnepi készülődésre, és a türelmes várakozásra a gyermeket!
Szervezzünk idén egy családi-élmény alapú, hulladékmentes, ugyanakkor tanító és nevelő Adventet! (Biztos van otthon 24, akár nem egyforma befőttes üveg, amibe nem került a nyáron semmi… átmenetileg szolgálat adventi kalendáriumként, nem igaz? Béleljük ki sütő- vagy szép rizspapírral, és máris megakadályozzuk a meglepi-kukucskálást…)
Íme egy lehetséges variáció az adventi kalendáriumra:
Kezdjük a készülődést egy kis nyugival: nézzünk együtt filmet! Írjunk egy filmcímet egy cetlire, (és persze gondosan szerezzük is be a mozizós estére), és nézzük meg együtt a gyerekekkel. A popcorn készülhet együtt!
Adjunk át „könyvtári meghívót” a csemetének – ezen a napon beiratkozunk a könyvtárba, és elmagyarázzuk, hogy nem szükséges mindig megvennünk a könyveket, jobb, ha kikölcsönözzük őket, hisz az újra felhasználás környezetbarát!
Nem adventi kalendárium az adventi kalendárium édesség és finomság nélkül. A külön-külön csomagolt csokik helyett vegyünk a piacon diót, mogyorót, kesut, vagy aszalt gyümölcsöket. Közben elhangozhat a tanítás is: nézzünk utána a neten, mi hol terem, hogy aszalnak, tartósítanak az emberek, és olvassunk el együtt egy erről szóló írást.
Szervezzünk otthon kuckózós, kreatívkodós, kifestős estét. Nyomtassunk mindenkinek kedvére való színezőt (igen, a felnőtteknek is), és tegyünk be valami komolyzenét, jól fog jönni az elmélyüléshez.
Vegyük elő a termoszt, a bakancsot, és induljunk együtt egy őszi erdei sétára! A minőségi idő nagyon fontos, pláne, ha a szabadban töltjük, szeretteink társaságában. Gyűjthetünk falevelet is, de akár csipkebogyót is, mert a közös hecsedli főzés is nagyon jó program ám! Apropó, erdő, termés, gyűjtögetés. Mondjuk el a gyermeknek, mit szabad és mit tilos tenni egy erdőben (tűzgyújtás, szemetelés, védett állatok és növények gyűjtése)!
A tél beálltakor szinte kihagyhatatlan lélekemelő élmény a kandallóban ropogó tűz bámulása… Ha nincs otthon kandalló vagy kályha, „hívassuk meg” magunkat egy baráthoz, vagy keressünk egy kedves kis csárdát, ahol van a házon belül tűz. Vegyük át egy kicsit részletesebben, hogyan kell tüzet gyújtani, a gyermek biztosan élvezni fogja, ahogy felépítjük a kisebb-nagyobb fadarabokból, gyújtósokból a rakást, majd meggyújtjuk azt!
Rejtsünk el a kalendáriumban egy kottát, amelyet együtt énekelhetünk el, ha pedig valaki hangszeren is játszik a családban, kész is a hangulatos este!
Humorral sok feszültség oldható!
Egy-egy naphoz tehetünk vicceket, vagy fejtörőket, hadd agyaljon vagy kacagjon rajta a csemete!
A karácsony felé haladva fontos, hogy egyre inkább közeledjünk testben és lélekben is egymáshoz, ezért bevethetünk akár egy szépítkezős napot (a lányoknak hajmosással vagy hajfonással, de ezen az estén akár kiválaszthatjuk a karácsonyi ünneplő ruhát is), a fiúknak pedig egy közös focimeccs, vagy birkózós-csikizős játszadozás dukál!
Néha nem árt lajstromba venni, mit szeretünk a másikban, vagy miért vagyunk neki hálásak. Miért ne tarthatnánk egy hála napot így, advent idején? Mások ország-városoznak, mi meg körbeüljük az asztalt, és csupa kedvességet írunk egymásról. Talán máskor nincs idő vagy energia arra, hogy őszintén elmondjuk szeretetteli gondolatainkat egymásnak. No, de az advent éppen erre jó!
A zsúfolt bevásárlóközpontokban szaloncukrot vagy díszeket vásárolni kész rémálom, ráadásul valahogy mindig olyan hektikusra sikerül a végeredmény. Idén csináljuk magunk a mézeskalácsot, a csokit, és a díszeket is. Az adventi kalendárium ezen a napon tartogasson néhány alapvető kelléket, glittereket, kiszúrókat, karácsonyi papírokat… és már kezdődhet is az emlékezetes este!
A karácsonyfa vásárlást ne halogassuk az utolsó pillanatra, legyen az is az adventi elcsendesedés egy kedves eseménye. A díszítés egy új családi hagyomány lehet, érdemes meghitté, emlékezetessé tenni.
Jó készülődést!