Posted on

Mondd, gyerekem, iszol te eleget? – 7 tipp, hogy a válasz igen legyen.

Mondd, gyerekem, iszol te eleget?

A gyerekeket gyakran kínozza iskola-undoritisz. Képesek végtelen panaszáradatot zúdítani az ember lányára, csak, hogy ne kelljen elindulni otthonról egy hétfő reggel, vagy egy matekdoga előtt. Persze, egy anya rögtön ráérez, mikor színlel a gyereke, és mikor higgye el, amiről a gyerek panaszkodik.

Mondd, gyerekem, iszol te eleget?

A vissza-visszatérő fejfájás például egy olyan dolog, amire figyelni kell, mert noha azt mondják, jellemzően nem szervi ok áll a gyermekkori fejfájás háttérben, kivételes esetekben komoly oka is lehet ennek a tünetnek.

Az egészen súlyos okokon (szemészeti probléma, arcüreg- vagy agyhártyagyulladás és vérnyomás probléma) át a legszokatlanabb okokig (egyes gyógyszerek mellékhatása, fejsérülés, kialvatlanság) bármi húzódhat a háttérben. Mindenképpen ki kell vizsgálni a dolgot, mert lehet, hogy nem öröklött migrén, pszichés problémák vagy rövidlátás az ok, hanem „csak” dehidratáltság, vagyis, a nem megfelelő folyadékbevitel, amin kis praktikákkal tudunk változtatni.

Hogyan tudsz segíteni?

7 tipp, hogy hogyan segítsük a gyermekünket megfelelő mennyiségű folyadékhoz:

  • Vegyünk neki tetsző, vidám, mintás, környezettudatosan előállított kulacsot! (Legyen BPA mentes, főleg, ha forró italt is teszel bele!)
  • Legyen szem előtt a víz! Tedd ki az asztalra a kulacsot, de egy kancsó víz, tea vagy limonádé is kerülhet mellé!
  • A gyerekek szeretik a kütyüket. Tölts le egy applikációt, mely időnként figyelmeztet az ivásra – majdnem olyan, mint egy verseny, amit a gyerekek szintén szeretnek, szóval, ezt is élvezni fogják… előbb-utóbb.
  • Igyál a gyerekkel! Ha a csaphoz mész, kínálj neki is innivalót!
  • Ízesítsd gyümölcsökkel, uborkával, citrommal, édesítővel a vizet! Egy limonádé, lássuk be, sokkal jobban esik, mint a tiszta víz!
  • Főzz ebédre levest, vagy csinálj egy jó hideg gyömölcslevest egy-egy nyári napon!
  • A lédús gyümölcs is jó megoldás, szedjétek együtt, egyétek együtt, dolgozd fel úgy, ahogy neki is ízlik (smoothie, limonádé, egészséges fagyi, tea, hűtve, vagy növényi tejszínhabbal díszítve)!

Posted on

Hygi és én Tihanyban

 

Mi lehet jobb egy lefutott félmaratonnál? Hát, egy Balatonnál lefutott félmaraton! Fokozhatatlan! Ja, nem, még mindig van tovább: konkrétan egy tihanyi levendulamezők mellett lefutott félmaraton!

„Anya kimenőjeként” kaptam ezt a napot… Be kell vallanom: legalább annyira izgultam azon, hogy hogyan fogom kánikulában teljesíteni a 21 km-es távot, mint azon, hogy hogyan telik majd itthon a kétévesem és a férjem napja… A szokásos cuccaim mellé (több pár titokzokni, szőlőcukor, futószoknya, vazelin a combok kidörzsölődése ellen, hasitasi, amit a hátamon hordok…) bepakoltam új szerzeményemet: egy Hygi kulacsot. Elfelejtettem előtte mosogatógépben átmosni – pedig bírta volna -, ezért féltem, hogy feltöltéskor megcsap a más efféle termékekre jellemző műanyag szag – de ez nem következett be!

„Az egyliteres palack talán nem volt jó választás” – realizáltam feltöltés után azonnal, megérezve a súlyát, mégis, valami azt súgta, kelleni fog nekem ennyi víz. Már az út során megszomjaztam – annak ellenére, hogy a korábbi években ezt a félmaratont mindenki bőrig ázva futotta le, idén konkrétan nyári hőséget kaptunk odafentről. Az autópályáról leérve egy másik sportesemény miatt torlódtak az autók. Időben indultunk ugyan, de a rajt időpontja mégis vészesen közeledett, és hol volt még Tihany.

Majdnem elkéstem…

Enni kezdtem, hogy elüssem a dugóban töltött időt, meg azért is, hogy ne a rajt előtt pár perccel tömjem tele a hasam, és roppant rossz szokásként én étkezés közben mindig iszom is. Gondoltam, a számmal lazán kirántom a szívófejet, és magamba töltöm a vizet, de nem eresztett – pont azért, hogy ne eresszen. Szóval, kézzel kihúztam a szívófejet (amiből extrát is adtak a palackhoz, tehát, ha elkopik, ki tudom cserélni!), és ittam. Tehettem volna bele teát és jéghideget, sőt akár szénsavasat is, mert azt is bírja.

Fél órával a rajt előtt érkeztük meg. Addig azon töprengtem, vajon vigyem-e magammal a kulacsot, mert nem szoktam ugyan vízzel a kezemben futni, de nagyon nagy meleg van, nem ártana egy kis vésztartalék. A nagy kapkodásban (öltöző és wc előtt kilométeres sorok, hajfonás, rajtszám felpattintása futószoknyámra, rajtzóna megtalálása, bemelegítés…) végül nem vittem magammal új szerzeményemet.

Azt mondták, hogy elfogyott a víz?!

A táv feléig nem is volt gond a frissítésekkel: a pontokon adtak vizet, szőlőcukrot, sőt volt citrom, banán és paradicsom is. A tizenötödik kilométerhez közeledve azt hittem, rosszul hallok: a speaker azt harsogja, elfogyott a víz, de van kólánk. Mire odaértem, már a pohár is elfogyott, így a markunkból ittuk a meleg, fekete cukros levet. „Sebaj, majd három kilométer múlva pótolom a folyadékot, ott a következő frissítőpont.” – gondoltam, és vonszoltam magam tovább az emelkedőkön. Azonban ott is csalódnom kellett… így magamhoz szólítottam egy darab citromot, és bosszankodtam, hogy nem hoztam a kulacsomat.

Két és fél óra alatt teljesítettem életem hetedik félmaratonját, és megszereztem az eddigi legszebb érmemet. Hygi pedig ott várt engem az árnyékban, és látva meggyötört testemet rögtön ki is szolgált a hűvösen maradt innivalóval. Arra kért csak, hogy hadd szelfizzen egyet a Belső-tó előtt, az érmemmel. Persze, megengedtem neki, és megígértem, hogy nélküle soha többé nem megyek futóversenyre!