A magyar nők szépek. Nyilván nem mindegyik. Az olaszok hangosan beszélnek és hevesen gesztikulálnak. Természetesen nem az összes. De ne tagadjuk: szeretjük a sztereotípiákat. Mert meggyőződésünk, hogy csak kialakult valahogy az a kép egy nemzetről, nem? Van abban igazság, hogy a svédek hidegek, a spanyolok meg forróvérűek… mert, ha azt mondom, spanyol, még a szívem is hevesebben dobog, az tény.

Az első, amit lelki szemeim előtt látok, egy sötét hajú nő, amint éppen forró táncot lejt, hatalmas mosollyal. Aztán persze biztos van közöttük olyan is, akinek nincs vadító hajtengere, nem venne fel pirosat soha, és a táncparkettet inkább gyújtósnak használná.

Ezeken a dolgokon töprengtem, amikor spanyol éttermek – na jó, stílusosabban: bárok, táncos helyszínek – után kutattam (minden évben felfedezek magamnak egy-egy népet, megkóstolom ételeiket, olvasok róluk…). Felfedező túrám végén arra jöttem rá, hogy… na, de ezt majd később.

Vicky Barcelona. Azon csodálkoztam, hogy az ajtóban nem kértek útlevelet. Belépve egy teljesen új világ fogadott – félre bú, jöhet a risza-risza, a kellemes ízek, a jó italok, és bármi, ami még öt perce aggasztott, az kint maradt a VII. kerületi Dob utca kövén. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem nagyon fontosak a látogatói vélemények. Ezért ezt is elolvastam, mielőtt ellátogattam a Vicky Barcelonába. „Gondoltam, a barátaimmal betértünk erre a fantasztikus helyre. Fergeteges hangulat, kellemes környezet, finom ételek, csinos lányok. Rendkívüli estét okoztatok nekünk – először, de biztos nem utoljára!” Hmm, ígéretesnek tűnt. És hasonló véleménnyel tértem haza én is. (Még arra is gondoltam, hogy megtanulok táncolni… de ezt hamar kivertem a fejemből!)

La Nube. Családi kávézó és tapas bár. Isteni kávé, ami cukor nélkül iható, és finom! Spanyol-magyar házaspár és jófej munkatársak, befogadóak, tehát kutyával is érkezhetsz. A lilahagymás-juhsajtos tapast ki ne hagyd, mert megbánod. Tényleg.

Padron. Azt írják: „Rövid idő alatt a törzshelyünkké vált a Padron, nem is kérdéses, a legjobb tapas bár az országban.” Nem semmi elismerés. No, hát akkor indulhatunk is. Na, de a Horánszky utcába, a VIII. kerületbe? Elég bizarr. Hát, valóban nem hozza a klasszikus spanyol hangulatot, na de a látvány miatt azért nem fordulnék ki feltétlenül egy étteremből… Maradtam. Nem bántam meg: a kiszolgálás szuper, az ételkínálatból maximális hozzáértéssel segítettek kiválasztani az ízlésemnek legmegfelelőbbet… Itt fogalmaztam meg magamnak: meg kéne tanulni spanyolul!

Andalgo Deli. Édes kis hely a Madách téren. Egy csepp Spanyolország. Csemegeáru, borbár és kávézó mindazoknak, akik fel akarnak töltődni a dübörgő, büdös-zajos fővárosban.

Tio. Persze, nem csak Budapesten kóstolhatunk bele az ibériai gasztronómia különlegességeibe, hanem például Győr szívében is. Hát, azt kell mondanom, a tulajok semmit sem bíztak a véletlenre. A Tio egy igazi mediterrán hangulatú, 60 fő befogadására alkalmas étterem, melyhez panzió és mesebeli kert is tartozik. A panzió öt, egy- és kétágyas szobával, szobánként külön fürdőszobával várja a vendégeket.

Vitrin Kávézó és Sörkert. Szegeden, a Dóm közelében. Hát hol máshol lenne teljesen környezetbe illő egy kiülős , lazulós, spanyolos hely, mint a napfény városában, Szegeden? A design inkább modern, de a fákkal övezett terasz kifejezetten hívogató egy nyáresti beszélgetéshez vagy egy ismerkedős randihoz. A hely nem csak spanyol, de olasz és magyaros ízvilágú ételeket és italokat is kínál.

Zalaco Bisztró. Zalaegerszegen, a Mária Magdolna templom tőszomszédságában bújt meg ez a kellemes hely. Nagyot merítettek a tulajok, mert a magyar és spanyol ízek mellett amerikai specialitásokat is megtalálunk az étlapon. Tehát lepényeket meg hamburgereket is. Nem baj, mert így is jó véleményeket kapott az oda ellátogatóktól. „Kellemes hely Zalaegerszeg szívében. A kiszolgálás mindig udvarias. Az ételek kiválóak. Mindegy, hogy levesekről, főtt ételekről, pizzáról vagy lepényekről gondolkodunk, mindegyik jó választás. A süteményeket külön kell említeni, mivel ritkaság számba megy az ízük és minőségük.” Jól hangzik, ugye?

Palapa. Szentendrén kevés utcáról vagy épületről lehetne elmondani, hogy nem hangulatos, bájos, mediterrán, és hívogató. Szóval, ha azt írom, ez a borostyántól roskadó, jó zenét árasztó kis hely „hangulatos”, végül is semmi különlegeset nem mondtam. Szóval nincs más hátra: ide el kell látogatni. Én személy szerint bőrönddel mentem volna már az előzetes „csekkolás” után is – maradnék egy hétre, mondjuk… Kinézetre mondjuk főleg mexikói vonal, de ezzel sincs semmi baj, a lényeg a pezsgő, otthonos, derűs légkör és pikáns ízek. Hatalmas adagokat adnak, szóval, vendégszeretetből nincs hiány, ráadásul az ételek és italok minősége is kiváló!

…ott tartottam, hogy sztereotípiák. Nos, lehet, hogy a spanyolok nem forróvérűek, táncoslábúak, napsütötték általánosságban, de azt a kis gaszto-túrám végén bizton állíthatom, hogy pazar nemzeti ételeket készítenek, italaik vendégmarasztalóak, és éttermeik derűt árasztanak. Aztán lehet, hogy ez is csak egy sztereotípia. De a legjobb fajta.