Közzétéve:

A legklasszabb és legszörnyűbb karácsonyok világszerte

A legklasszabb és legszörnyűbb karácsonyok világszerte

A legklasszabb és legszörnyűbb karácsonyok világszerte – és amit érdemes ezekből eltanulnunk vagy kihagynunk!

Karácsony. Ki tudja, mit ünneplünk ilyenkor? Nem, nem a gazdagon megterített asztalt. Nem, nem is a zárva tartó boltokat, sem a hullafáradt anyákat. Hanem Jézus születését, a reményt és a békét, meg a szeretetet. Ezt persze mindenki máshogy értelmezi, sőt, nem csak országonként, hanem régiónkét, családonként, sőt, házanként is eltérnek az ünneplési szokások. (Ezért lehet olyan „jókat” veszekedni decemberben – még egy tucatnyi ember sem tudja összhangba hozni az ajándékozási, dekorálási, étkezési hagyományait.)

Azért nagy vonalakban mégis csak vannak úgymond ország-specifikus szokások: egyik vidám, másik furcsa, de fussunk végig néhányon, hátha van, amit érdemes eltanulnunk – vagy hálát adhatunk, hogy nálunk nincs ilyen szokás.

Spanyolországban például a Télapó hozza az ajándékot, január 6-án pedig a három bölcset várják a gyerekek, akik szintén ajándékokkal érkeznek. (Te jószagú málnabokor, az kétszer annyi ajándékot, és persze dupla pénzköltést jelent! De jó, hogy nem vagyunk spanyolok!) Ennél már csak a lettek „rosszabbak”: náluk a Mikulás a szentestétől számított 12 napon át hozza az ajándékot a gyerekeknek!

Én személy szerint annak is örülök, hogy nem Norvégiában élünk: ott ugyanis a családok körültáncolják a feldíszített fenyőfát, miközben karácsonyi dalokat énekelni. (Most elképzeltem ezt, és nagyon nevetek!) Ja, meg persze az sem rossz, hogy nem Ukrajnában ünneplünk: itt ugyanis a karácsonyfa díszei között megtalálható a műpók és a műpókháló is. Karácsony reggelén pókot találni a karácsonyfán a hiedelem szerint szerencsét jelent.

Libanon és Ausztrália

Libanonban, úgy tűnik, még megvan a karácsony eredeti üzenetére való emlékezés: szép szokás, hogy a családok karácsony előtt egy hónappal gabona magvakat ültetnek, amit december 24-én a karácsonyfa és a karácsonyi barlang (amely Jézus születési helyét jelképezi) köré helyeznek. Csehországban is meghitt lehet az ünnep: a csehek ugyanis úgy tartják, hogy szenteste csodák történnek. A Mikulás érkezését a gyermek Jézus jelzi kis csengettyűjével.

Van, ahol nem kell a hóakadályok miatt aggódni, vagy azon pörögni, a kis Szuzi hogy gurul majd el a nagyiig: nem is tudják, milyen szerencsések azok, akik nyáron ünnepelhetik a karácsonyt! Az ausztrálok például a karácsonyi vacsorát a szabadban fogyasztják, majd lemennek a tengerpartra, vagy krikettet játszanak. De nem csodálkoznak azon sem, ha megjelenik a Mikulás: természetesen szörfön! Új-Zélandon pedig a többség a szabadban piknikezik, vagy a tengerpartra megy, és hideg sonkát, valamint jégbe hűtött sört fogyaszt. Madagaszkáron is meleg van ilyenkor, de az utcákat műhó lepi el. (Rafinált, ez nálunk is lehetne így, kiegyeznék vele…)

Az írek és a belgák ilyenkor is adnak a hangulatnak: náluk a karácsony nem (sem) képzelhető el sör, és egyéb alkohol nélkül. (Van az a pillanat, amikor ezt a magyar anyák is szívesen behoznák a karácsonyi hagyományok közé, vagy tévedek?) De a svédek sem maradnak el, ha a bensőséges ünneplésről van szó: szenteste a családi vacsora előtt szaunáznak egyet, majd a vacsora után mindenki egyszerre bontja ki a karácsonyfa alá tett ajándékokat.

A portugálokkal is sokan cserélnének szerintem: ott a karácsonyi ünnep egyetlen napig tart. Indiában pedig (ahol a karácsony annak ellenére hivatalos nemzeti ünnep, hogy a teljes népesség csupán 3 százaléka keresztény) a kisebb településeken fenyőfa híján banán és mangófát díszítenek fel. (Hmmm.)

Nos, a látszat ellenére nekünk, magyaroknak is vannak jó, követendő szokásaink.

Karácsonykor a legtöbb családnál van egy bevett menü (nálunk például nincs ünnep halászlé nélkül, de a rétes, a beigli, a töltött húsok is ott vannak az asztalon), gyújtanak gyertyát vagy feldíszítik a lakást fényekkel, meglátogatják egymást a családtagok, és december 24-én a gyermekek ajándékot kapnak.

Jézus születésének tiszteletére sok helyen Betlehemest adnak elő a kicsik, az idősebbek éjféli misére mennek. Ilyenkor a magyarok is adakozóbbak: sok-sok jótékonysági eseményen vesznek részt, vagy adnak adományokat a náluk rászorultabbak számára. Ennél többet nem is várhatunk egy ünneptől: a legfontosabb a pihenés, egy pici lassítás, egymás megajándékozása – nem feltétlenül drága tárgyakkal, de idővel, jelenléttel, meleg szavakkal.